Fotó: RDNE Stock project

Megtöröm a blogon régóta uralkodó csendet, mert egy olyan téma ejtett gondolkodóba, aminek kiírásával azt remélem, hogy letisztul pár dolog bennem is, illetve hasznos lesz annak is, aki elolvassa.

Sokadik éve rendezi meg Mikovics Móni a Facebook csoportjában a novemberi szelektálós kihívást. Ezen általában én is részt szoktam venni - több-kevesebb sikerrel.
Most is belevágtam. Az első pár napban még könnyedén dobáltam kifelé az elbújt(nak hitt) sejelteznivaló holmikat, de így a közepe felé már egyre nehezebb és azt éreztem, hogy felül kell vizsgálnom a hozzáállásomat a témához.

Így estem tehát elmélkedőbe és egy rakás kérdés jelent meg a fejemben. Csupa olyan kérdések, melyek egyébként alkalomadtán a munkám során is felmerülnek, amikor mások lakását tervezem.

Milyen kapcsolatban állunk a tárgyainkkal?
Miért ragaszkodunk hozzájuk? Miért olyan nehéz megválni tőlük?
Miért halmozzuk őket? Miért nem vesszük észre a fiókokban/szekrényekben megbúvó felesleges kacatokat?
Honnan jön az a mondat, ami annyiszor elhangzik: “ez még jó lesz valamire”?
Miért “kell” mindenből újat vennünk? Ha újat veszünk, a régi miért marad nálunk?

Még számtalan hasonló gondolat cikázott a fejemben, amire – ha szívünkre tesszük a kezünket – azért megvannak a válaszaink, de a rossz szokásokon változtatni nem is olyan egyszerű.

Felismerés

A bennem megjelenő kérdések egy része azt a felismerést erősítette meg bennem, hogy a szokásaink jó részét hozzunk magunkkal felmenőinktől. A tárgyainkkal való kapcsolatunkban is mintákat ismétlünk.
Nem is kell olyan régre visszamenni, hogy olyan történetekre bukkanjunk, amelyek beleszólhattak ebbe a kapcsolatba. Ha arra gondolok, hogy a felmenőim a második világháború alatt arra kényszerültek, hogy elhagyják otthonukat és csak azt vihették magukkal, amit magukra aggatva el tudtak cipelni, talán érthető, miért halmoz a nagymamám még mindig tárgyakat.

Ez csak egy példa számos másik említhető közül, ami alakította/alakíthatta hozzáállásunkat ahhoz, hogy mit birtoklunk. Ezeket a mintákat pedig visszük mi is tovább, ha nem állítjuk meg a folyamatot tudatosan.

Tudatosítás – Tudatosság

A tudatosság manapság egy divatos szó, de mit jelent, amikor az otthonunkat és a benne lévő rendet - vagy rendetlenséget - vizsgáljuk?

Arra jutottam, hogy az, hogy mennyire tudunk otthonunkban rendet tartani, az önismerettel kezdődik.
Piszkosul nehéz manapság tudatosnak maradni és csak azt engedni be az otthonunkba, amire ténylegesen szükségünk van, ami igazán hozzánk illik, velünk rezonál.
Mindenhonnan ömlenek ránk a hirdetések, mindenki a figyelmünket akarja. Ember legyen a talpán, aki úgy meg tudja szűrni a felé áramló információhalmazt, hogy valóban csak azt veszi meg, illetve azt engedi be, ami szükséges vagy valóban szereti.
Magyarországon egyébként szerintem élen is járunk az óriásplakátok, molinók stb. kihelyezett mennyiségével, legutóbbi utazásaim után feltűnt, mennyire sok itthon a vizuális hulladék más országokhoz képest. Számomra ez különösen fárasztó tud lenni.
Aztán ott vannak az ajándékba kapott dolgok – ugye Veled is előfordult már, hogy valamitől csak azért nem váltál meg, mert egy számodra kedves személytől kaptad, de igazából nem tetszett/nem használtad? (Ezért szeretünk mi a családban inkább élmény jellegű ajándékokat adni.)

Itt jön képbe az önismeret, illetve a tudatosság. Amikor sikerül tudatosnak lenni, akkor csak olyan tárgyakat engedek be az otthonomba, aminek valóban ott a helye – tehát használom, szeretem, jó érzéssel tölt el a jelenléte.

Minden helyiséghez hozzá tudom ezt kapcsolni. Például, ha tudatos vagyok, akkor:

• tudom, hogy akkor leszek egészséges és energiával teli, ha tápanyagban dús, friss ételeket fogyasztok – tehát kevesebb hozzávalót és eszközt kell tárolnom a konyhában;
• tisztában vagyok vele, hogy milyen színek és fazonok állnak jól, ezért nem ülök fel az aktuális fast fashion/divathullámoknak, így nem lesz tele a gardróbom nem hordott darabokkal;
• tudom, hogy természetes hozzávalókból is tudok tisztítószereket készíteni egyszerűen, nem kell mérgeznem magunkat és feleslegesen 328 féle flakont tárolnom a takarításhoz;
• tudom, hogy a bőröm egészsége hatással van a szervezetemre, így nem vásárolok mindenféle kenceficét, amit éppen a legjobbnak állítanak be (a legjobb termékek mindig egyszerűek, kevés összetevősek) – tehát a fürdőszoba sem lesz tele újra és újra mindenfélével;
• tudom, hogy mi az, ami engem személy szerint feltölt, örömmel tölt el, így azt is tudom, hogy ehhez milyen környezetnek kell körül vennie, tehát nem vásárolok össze egymáshoz nem illő lakberendezési és dekorációs tárgyakat.

A sort még folytathatnám, de azt hiszem a mondanivalóm lényege már ennyiből is érthető. Az önismeret a kiindulópont az otthonunk rendben tartása kapcsán is.

Energiaáramlás

"Minden energia, mindössze ennyit kell tudnod. Hangolódj rá annak a valóságnak a frekvenciájára, amelyet meg akarsz élni és megkapod. Nem is lehet másképp. Ez nem filozófia. Ez fizika."

Albert Einstein

2011-ben Nobel díjat osztottak ki azért a megállapításért, amit spirituális tanítók már évezredek óta mondogatnak – fizikai világunk döntő hányada energia. Mindössze 4 %-a anyag, minden más energia.

Gondolj ebbe bele. Ha kell, olvasd el még egyszer!

Az energia fő tulajdonsága pedig az, hogy áramlik.

Hogy jön ez ide és mit akarok vele mondani?

Minden, ami körülvesz minket - az otthonunk terei és a tárgyaink is - valamilyen energiát hordoznak. A szekrény mélyén elsuvasztott tárgyak pedig megrekedt energiát képviselnek fizikai síkon.
A testünkben megrekedt energia betegséget okoz, erről is olvashattál már sok helyen. Természetes, hogy lélegzünk, az elhasznált levegő távozik testünkből. Az is magától értetődő, hogy az elfogyasztott táplálék és folyadék a kiválasztás útján kiürül, miután az energiát felvette belőle szervezetünk.

Talán furcsának tűnhet ez a párhuzam, de otthonunknak ugyanígy szüksége van időről időre arra, hogy fellélegezzen.
Ahhoz, hogy otthonunkban áramoljon a pozitív energia, rendre és tisztaságra van szükség. Ha azt szeretnénk, hogy az a hely, ahol élünk, támogassa az életünk pozitív alakulását, meg kell teremtenünk hozzá a teret.
(Az energiaáramláshoz még egyéb dolgok is szükségesek, de ez már vaszatis téma, most nem megyek bele.)

Bízom benne, hogy sikerült Téged is elgondolkodtatni és ezentúl másképp tudsz tekinteni a selejtezésre, takarításra.
Legyen az önismereti utazásod része! Szeretnélek arra bátorítani, hogy Te is vizsgáld meg az otthonod, kapcsolódj vele!
Nézz körbe, Téged mi vesz körül? Mi az, ami már nem szolgál Téged? Vannak olyan dolgok, melyeket korábban szerettél, de már nem töltenek el örömmel?
Mondj értük köszönetet, hogy használhattad és engedd őket útjukra.

Így helyet teremthetsz valami új, szuper dolognak.

Ha egyedül nem megy, akkor pedig csatlakozz Te is Móni csoportjához, ahol rengeteg tippet és trükköt osztunk meg egymással a szelektálással kapcsolatban.

Legyen szép napod,
Ági