A mai bejegyzésem személyesebb lesz a legutóbbiaknál, ugyanis saját történetet hozok. A poszt születését az inspirálta, hogy nemrégiben rábukkantam azokra a fotókra, amit a lakásomról készítettem a felújítás előtt.
(Ezeken a képeken a családom tagjai is rajta vannak, így nem fogok belőlük itt megosztani. A bejegyzésben stockfotók szerepelnek.)

2013-ban, amikor a lakást vásároltuk, én még vendéglátásban dolgoztam. Hol éjszaka, hol nappal, ahogy éppen az adott héten beosztottak. Akkoriban egy barátnőmnél laktam és a turizmus területén képzeltem el a jövőmet. A lakberendezés mindig is foglalkoztatott, de ekkor az ezzel kapcsolatos ambícióim még csak nem is a fiókban, hanem amögé mélyen lecsúszva rejtőzködtek.

A lakás teljesen felújítandó állapotban volt, így miután átvettük a kulcsokat, neki is álltunk a munkálatoknak.
A cél az volt, hogy a lehető legkisebb költségvetéssel lakhatóvá tegyük az ingatlant, majd később a további javításokat szépen sorban elvégezzük.
Voltak dolgok, melyeket meghagytunk, mert elfogadható állapotban voltak és volt több olyan rész, amit nem hagyhattunk ki a felújításból. A kivitelezést főként édesapám és ismerősei végezték. Apunak szerencsére szinte minden területre akadt szakember barátja, ami nagyban lecsökkentette a kiadásokat.

Mint említettem, én ekkor még nem ástam bele magam a lakberendezési ismeretekbe, így leragadtam ott, ahol az átlagember szokott - hogy milyen színű legyen a fal és a csempe, meg hogy hol lehet a legolcsóbb konyhabútort találni. Nézzük is, ezáltal milyen hibákat követtem el:

1. Nem gondoltam át a funkciókat

Adott volt, hogy melyik helyiség milyen szerepet lát el, amin nem is kellett változtatni, viszont a ezeken belül egyáltalán nem jelöltem ki a bútorok helyét és nem gondoltam át, hogy mit milyen sorrendben szoktam csinálni és úgy általában – milyen szokásaim vannak. Ebből adódóan sok dolognak utólag kellett helyet találnom.

2. Nem terveztem meg a dugaljak helyét és a világítást

Az első hibából következik a második. Nem terveztem helyet az egyes tevékenységeknek, így azoknak megfelelő világítást sem.
Ez az a dolog, amiért a mai napig szidom magam, hiszen többféle világításra lenne szükségem minden helyiségben, a dugaljakról nem is beszélve. Ezt még azelőtt kellett volna átgondolni, mielőtt a teljes elektromos hálózatot áthúzták, felújították.

3. Nem készítettem pénzügyi összesítést

Sokkal átláthatóbb és tervezhetőbb lett volna a folyamat, ha készítek egy listát vagy táblázatot a felmerülő költségekről és nem csak a következő megvásárlandó dologig látok el.
Úgy vélem, 100 %-os lista nincsen, hiszen mindig lesz olyan, amire nem gondolunk, de ha egy 80 %-os összesítést sikerül készíteni, máris sokkal előrébb vagyunk. Ennek segítségével könnyebb priorizálni és megvalósítani olyan dolgokat, amire elsőre azt gondoltuk, hogy nem áll rendelkezésre elegendő összeg. (A lakberendezési csomagomba mindig beleteszem a költségvetési lista elkészítését.)

Ma már ezeket mind másképp csinálnám, viszont akadt egy-két olyan dolog is, amit ma is ugyanúgy megtennék ebben a helyzetben.

1. Állapot helyett energiák

Amikor kerestem a megfelelő lakást, rengeteget megnéztem. A vásárlás előtti hetekben több olyan ingatlanba is belefutottam, melyek szintén megfeleltek a családommal közösen felállított szempontoknak.
Volt olyan is, ami ugyanezért az árért beköltözhető lett volna. Akkor még nem figyeltem erre tudatosan, de mégis a megérzéseimre hallgattam és annak ellenére döntöttem emellett a lakás mellett, hogy tudtam, talán évekig nem lesz még olyan állapotú, mint a másik. Ma ugyanezt tenném, inkább választanék egy olyan lakást, amit számomra pozitív energia leng körül, mint egy másikat, ami ugyan kész van, de valami furcsa oknál fogva megfájdul a fejem, amikor ott vagyok.

Mivel minimum kiadásra törekedtünk, elő kellett venni az összes kreativitásunkat, ami a következőket eredményezte:

2. Új helyett felújított

Rengeteg tárolóbútor volt a lakásban, sok olyan, melyek első ránézésre kidobásra lettek volna ítélve. Több évtizedes darabok, tipikus nagymama stílusban.
Mivel azonban tudtam, hogy jó darabig nem fogom tudni megvenni azokat a szekrényeket, amiket szívem szerint választanék, ezekből próbáltuk meg kihozni a legtöbbet.
A hatalmas, ebbe a hálószobába tervezett gardróbszekrényből egy részt levágtunk és a szoba rövidebb falára átfordítottuk, hogy ne az amúgy is szűkebb szélességből vegyen el még több teret. Ezután lecsiszoltuk, átfestettük, majd a korábbi, már használhatatlan tolóajtók helyett függönyök kerültek fel rá, amiket anyukám varrt meg.
A tolóajtókat is újrahasznosítottam, bekárpitoztam és ágyvég lett belőlük.

A szekrény rendszer, ami a nappaliban volt, szintén újjászületett, kárpitozás után ma könyvespolcként funkcionál. Egy másik részét pedig apu addig alakította, míg nem a kis kamra tökéletes polcrendszere nem lett belőle.

3. Káoszból harmónia

Annak ellenére, hogy minimális büdzséből dolgoztunk, sikerült olyan életteret kialakítani, hogy a hozzám érkezők is harmonikusnak érzik az enteriőrt. Ezt úgy értem el, hogy pár alapvető szabályt ösztönösen végig betartottam:

• nem zsúfoltam tele a teret a bútorokkal (bár a 7 év alatt volt ilyen időszak is…),
• figyeltem a színek és az anyagok összhangjára,
• fókuszpontokat képeztem az egyes helyiségekben (melyek irányítják az ember figyelmét, de mégsem nehezednek rá a térre)

A lakásomat a mai napig afféle suszter cipőjének tartom (ezért nem is szeretnék képet megosztani róla),  többször előfordul, hogy csak ülök a nappaliban vagy a konyhában és a fejemből kifelé bambulva áttervezem.
Viszont örülök, hogy megtaláltam azokat az eszközöket, melyekkel elértem azt az állapotot, hogy igazi otthonnak érzem és bármikor szívesen lépek be az ajtón. Azt hiszem, ha ez az érzés megvan, az már egy nagyon jó alapja a mindennapoknak.

Úgy gondolom, hogy a saját lakásom felújításának tapasztalata is hozzásegített ahhoz, hogy átérezzem a megbízóim helyzetét és jobban tudjak azonosulni a problémáikkal, amikor felkérnek a tervezésre.

Ha szeretnéd, Neked is szívesen segítek, hogy a lakásod olyan hely legyen, ahová mindig jó érzés hazatérni. Írj üzenetet és meglátjuk, tudunk-e együtt dolgozni. 

Legyen szép napod,
Ági

Fotók: Pexels

Ha tetszett az írásom és nem szeretnél lemaradni a következő lakberendezési inspirációról vagy kreatív alkotásomról, akkor kövess a Facebook oldalamon!