Aki követi a facebook oldalamat is, már értesülhetett róla, hogy februárban (egész pontosan 16-án, szombaton) megtartom az első kreatív foglalkozásomat. Még nem tudom, hogy lesz-e több is, de azt igen, hogy most szeretném, ha minél többen eljönnétek. Nemcsak azért, hogy meg tudjam mutatni Nektek ezt a szuper technikát, hanem mert a bevétellel egy jó ügy mögé állunk be, ugyanis az Indahouse Hungary programot támogatjuk.

De ne szaladjunk ennyire előre, előbb nézzük meg hogyan is alakult az évezredek folyamán a ma ismert makramé története. 

A világszerte makramé néven ismert kézimunka nagyon régi. Rojtok szegélyek, csipkék formájában az ókortól létezik. Az első leletek az időszámításunk előtti 3. évezredből, Kínából, Mezopotámiából és Egyiptomból származnak. A leletek között szőnyegrojtok, királyi öltözékek zsinórszegélyei, de halászhálók, gyékények, zsákok is vannak. Az ókori Egyiptom asszonyai finom arany és ezüstfonalból csomózott hálóval díszítették hajukat. Különféle legendák arról beszélnek, hogy a varázslók makramé hálók segítségével igyekeztek a gonosz erőket hatalmukba keríteni.

Peruban a régi civilizációk idején fejkötőket és parókákat készítettek ezzel a technikával. Peruban egész a 19. századig általános volt a makramé használata, kivált a fejedelmi öltözékeken.
Az inkák, akik nem ismerték az írást, legfontosabb eseményeiket csomó rendszer segítségével színes kötelekre jegyezték fel.

Európában a 14. század elején terjedt el, leginkább Olasz- és Franciaországban. A Louvreban található Veronéz festménye (Simon farizeus), amelyen makraméval szegélyezett öltöny látható.

A makramé elnevezés a középkori arab nyelvből származik, miszerint migramah lepel, ágytakaró (törökül makrama törülközőt, szalvétát jelent). Innen került az akkori olasz és francia tengerészek anyanyelvébe, mint makramé. Időtöltésből a tengerészek csomózással öveket, hátizsákot készítettek, amit aztán Indiában és Kínában már áruért elcseréltek.

Tőlük vették át ezt a technikát az első kanadai gyarmatosítók, majd ezektől az észak amerikai indiánok. Az indiánok nyúlbőr csíkokból szép, dekoratív mintájú szatyrokat kötöttek, a csomók közti lyukakat szőr töltötte ki. Különféle anyagokból gyékényeket, sőt kosarakat még ma is készítenek csomózással.

A csomózás az idők folyamán feledésbe ment, csak a tengerészek folytatták. Első reneszánszát a 19. század végén élte, a többi kézimunka elterjedésével egyidőben. Tereze de Dillmont Enciklopedia (a női kézimunkák ismerettára) című könyvében egész fejezetet szentelt a makraménak, ahol azt javasolja, hogy használjunk a munkához csomózó hajócskát, különösen finom, széles rojtszegélyek készítéséhez.

A makramé népszerűvé válása az Amerikai Egyesült Államokban az 1960-as és 1970-es években volt. Az új generáció képviselői új életet leheltek a csomózás művészetébe. Ma a legkülönbözőbb tárgyak készülnek makramé technikával, beleértve a pénztárcák, falikárpitok, ékszerek, ruházat, növény akasztók, abroszok és így tovább.

Mi a workshopon egy kisebb méretű faliképet fogunk elkészíteni. Az esemény részleteit a facebook eseményben találjátok. Ha velünk tartanál, írj nekem üzenetet az agnesdualko@gmail.com e-mail címre!

Várlak szeretettel,
Ági

Ha úgy érzed, jó lenne, ha valaki segítene elsajátítani a makramé csomózás technikáját, de a meghirdetett eseményen nem tudtál ott lenni, jelentkezz hozzám privát workshopra! Írj nekem üzenetet a facebook oldalamon keresztül vagy az agnesdualko@gmail.com e-mail címre és megbeszéljük a részleteket!

Képek forrása: Pinterest, saját
A makramé története: A Hét, szlovákiai magyar lap, 1978, 32. szám